Széndioxid-kvóta és a természet?
1986. augusztusában, valószínűleg egy kisebb földcsuszamlás hatására a Nyos-tó egy hatalmas szén-dioxid buborékot eregetett a levegőbe. Amely, mint az iskolai kémiaórákról tudjuk, színtelen, szagtalan gáz, és nagyobb dózisban fulladást okoz. Utólagos becslések szerint 1,6 millió tonna gáz szabadult ki a vízből, és mivel a szén-dioxid nehezebb a levegőnél, a buborék tartalma óriási, halálos felhőként rá is ült a tó környékére. Nagyjából 15 kilométeres körzetben elpusztult minden élőlény: 1700 ember, 3500 háziállat. És hogy még horrorisztikusabb legyen: a tó vize ezzel párhuzamosan vérvörössé vált. Ennek magyarázata, hogy a mélyebb rétegekből a felszínre kerülő víz nemcsak szén-dioxidban, de vasban is gazdag volt.
A katasztrófa után francia és amerikai tudósok vizsgálták meg a tavat, és arra jutottak, hogy a gázkiáramlás néhány évtizedenként szükségszerűen meg fog ismétlődni. Hogy ezt elkerüljék, speciális csőrendszert építettek be a tóba, ami folyamatosan a felszínre szállítja a szénsavval telített vizet a tó aljáról, és így segít a szén-dioxidnak kiszivárogni a tóból. Ha már ott voltak, megvizsgáltak más, hasonló vulkanikus környezetben fekvő tavat is. Amit találtak, nem túl szívderítő: a Kivu-tó Kongóban majdnem kétezerszer nagyobb a Nyos-tónál, és 256 milliárd köbméter szén-dioxid mellett 65 milliárd köbméter metán is van a vizében. És nagyjából 2 millió ember él a közvetlen közelében.
(Forrás: Index/tudomány)
